A kéjenc útja

Mi teszi boldoggá az embert? Mire vágyunk valójában? Minek mennyi az ára?  

Tom Rakewell nem egy bonyolult figura. Kedvese van, munkája nincs, boldog nemtörődömségben vegetál. Aztán felbukkan egy alak, aki vagyonhoz juttatja és követni kezdi Tomot, akár az árnyék. Követi Londonba, kocsmán, bordélyon és aukción át. Tom Rakewell tudtán kívül eladta lelkét az Ördögnek. Tréfából elvesz egy szakállas nőt. Végtére is megundorodik élvhajhász életétől. Megőrül és bolondok házába kerül. Egyvalaki tart ki mindvégig mellette: elhagyott kedvese. 

A kéjenc útja: a lezüllés, végén egy kártyapartival, melyen lelki üdve a tét. Afféle fordított fejlődéstörténet ez, tanmese az ártatlanság elvesztéséről. Részben fekete komédia, részben nekrológ.  

Sztravinszkij 1947-ben egy chicagói kiállításon William Hoghart nyolc festményből álló „képregényét látva talált rá a témára. Zenéjén érezni a mozarti ihletettséget - a maga egyedi, neoklasszicista stílusában. Bámulatosan gyengéd áriák, mozgalmas kórusjelenetek, lírai versek, páratlanul szellemes párbeszédek mesélnek el egy fordulatos és végtelenül szívszorító történetet az emberi természet gyarlóságáról. 

Zeneszerző: Igor Stravinsky
Szövegíró: Wystan Hugh Auden, Chester Kallman