A csengő

Mit tegyünk, ha épp egy szerelmes éjszakai órán megszólal a csengő? Aztán még egyszer megszólal, és még egyszer, és még egyszer? Gaetano Donizetti a rá jellemző bravúros humorral tárja elénk ezt a kínos helyzetet, és megmutatja, hogyan lehet némi furfang és álruha segítségével a nemkívánatos férjet távoltartani hitvesi ágyától. A csengő című Donizetti-vígopera a nápolyi Teatro Nuovo színház egy különösen nehéz időszakában született. 1836-ban mutatták be, amikor is a zeneszerző – és ezesetben egyben szövegíró – a színház igazgatójának és művészeinek szeretett volna segíteni a kolerajárvány és az anyagi gondok okozta nehézségekben. Ez sikerült is, ráadásul új műve pillanatokon belül hihetetlen népszerűségnek örvendett szerte Európában. Az évek során történtek változások a darabban, például az eredetileg prózai dialógusokból recitativók lettek, és a rendkívül komikusnak ható, ám kevéssé érthető nápolyi dialektust, melyet a buffó szereplő beszélt, a komponista engedélyével „lefordították” olaszra. A most az Eiffel Műhelyházban látható produkció Toronykőy Attila, az OPERA rendezőjének elgondolása szerint készült. 

ALKOTÓK
Szövegíró: Gaetano Donizetti
Hangszerelte: Andorka Péter
Rendező és látványtervező: Toronykőy Attila
Magyar szöveg: Blum Tamás
Animációtervező: Czeglédi Zsombor

SZEREPOSZTÁS
Karmester: Tóth Sámuel Csaba | Farkasházi Dávid | Zsíros levente
Serafina: Megyimórecz Ildikó | Kapi Zsuzsanna | Rácz Rita
Don Annibale Pistacchio: Szvétek László | Kiss András
Spiridione: Ninh Duc Hoang Long | Kiss Tivadar
Madama Rosa: Megyesi Schwartz Lúcia | Farkasréti Mária
Enrico: Fülep Máté | Geiger Lajos

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara